A katarzis nyomában

Ennek a szerteágazó műfajú kötetnek az összeállításakor újra rá kellett döbbennem arra, hogy mindvégig ugyanazt kerestem: az ember szellemi-lelki megtisztulását. Nagy szavak ezek, de ahogy idősödöm, egyre biztosabb vagyok abban, hogy egy költő nem hihet kisebb szavakban. S arra is rá kellett döbbennem, hogy amikor végvári falakra állított olykor az élet, akkor is a belső csöndre figyeltem, ahol rendszerint a válaszaim fogannak. Válaszok korunk és embertársaim kérdéseire, kihívásaira. Tehát maradtam mindvégig költő, aki esszéiben, tárcáiban, beszédeiben, vitacikkeiben, könyvelemzéseiben, interjúkra adott válaszaiban is egyfajta önportrét rajzol, miközben seregszemlét tart közelmúltunk és jelenünk irodalma fölött. Utólag fájdalmas seregszemle ez, hiszen a tabló számos szereplője idő közben eltávozott közülünk. Közéleti munkálkodásom irodalmi összefoglalása ez a könyv, s hogy korlenyomattá válik-e majd, az a jövő zenéje.